2012. szeptember 14., péntek

Őrzőm lettél…

Olyan voltam, mint a madár, ki rég dalolt. 
Egy tó, melybe esőcsepp már jó ideje nem hatolt. 
Aztán hirtelen az életembe léptél 
és ezzel az angyaloktól arcomra könnycseppeket kértél. 
Te más voltál… Mint egy véget nem érő mosoly! 

Észrevétlen jöttél életembe, 
magadat túlságosan is mélyre fészkelted be. 
Észrevétlen jöttél életembe, 
s most úgy érzem, talán ott is maradtál örökre! 
Őrzőm lettél… 

Lelked szorosan magához húzott, 
szerelmed gyönyörű érzéseket gyújtott… 
Nem akartam mást, csak Téged örökre! 
A Sors nekem adott: de csak egy rövid időre! 
Őrzőm lettél… 

Olyan voltam, mint az otthon, meleg tűzhely nélkül. 
Üres, mint egy vers, melyhez rím többé nem készül. 
Aztán hirtelen az életembe léptél 
és ezzel az angyaloktól arcomra gyémántos ragyogást kértél. 
Te más voltál… Mint egy véget nem érő álom! 

Észrevétlen jöttél életembe, 
magadat túlságosan is mélyre fészkelted be. 
Észrevétlen jöttél életembe, 
s most úgy érzem, talán ott is maradtál örökre! 
Őrzőm lettél… 

 Lelked szorosan magához húzott, 
szerelmed gyönyörű érzéseket gyújtott…
Nem akartam mást, csak Téged örökre! 
A Sors nekem adott: de csak egy rövid időre! 
Őrzőm lettél… 

Te más voltál! Mint egy véget nem érő álom… 

 …mégis véget értél… 
…de az Őrzőm, akkor is Te lettél… 

~ Csillagf3nyke

(2011. május 20.)
A verset az alábbi Yanni dal ihlette:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése