2013. július 11., csütörtök

Valahogy mindig félúton vagyok...

"Valahogy mindig félúton vagyok,
remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok,
úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út,
olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek, minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül:
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek,
S próbálok úton maradni,emberül."

~ Tölgyesi Csaba ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése