2014. március 16., vasárnap

Itt és most...

Hiába boldog az ember, lelke legmélyének legtitkosabb zugában mégis azt a pillanatot várja, amikor ennek a megfoghatatlan csodának vége szakad... Ha pedig megkapja, amire titkon várt, és valóban véget ér boldogsága, csalódottan sóvárog elmúlt örömei forrása után. Pedig ő akarta, hiszen félt attól, hogy amiben éppen van, azt elveszíti. 

Így is lett, próbálta magához láncolni a pillanatot, pedig bármit teszünk, bárhogy próbáljuk, a pillanat akkor is pillanat marad... Nem lehet végtelen és örökkévaló, hiszen ilyen a természete. A pillanat váratlanul talál rád, majd ugyanolyan gyorsan, ahogyan megérkezett, hirtelen tova is tűnik. 

A boldogság nem egy véget nem érő állapot, hanem örömteli pillanatok végeláthatatlan gyöngysora, amelynek gyöngyszemeit Te magad fűzöd fel Életed füzérére. Csak rajtad áll, hogy a boldog pillanatok elmúlását követően szép emlékek és jó érzések maradnak benned, vagy az elvesztésük miatti keserűség, amely bemocskolja gyöngysorodat. 


 Élj hát meg minden pillanatot, mintha az lenne az utolsó és soha többé nem térne vissza. Légy boldog, hogy részese lehetsz a csodának, ha pedig véget ér a varázslat, légy hálás azért, hogy megtapasztalhattad azt. Ne kesereg a múlton! Elmúlt! Ne aggódj a jövőn! Talán sosem jön el! Csak az számít, ami ITT és MOST van és az, hogy TE mihez kezdesz a PILLANATTAL! Elsétálsz mellette, mert úgy hiszed, hogy jön majd helyette másik, vagy megéled, mert tudod, hogy minden pillanat maga a megismételhetetlen csoda...

~ Csillagfényke ~  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése