2014. augusztus 4., hétfő

Partot érsz...

... nem kell, hogy megalkuvásba hajtsd magad. Tiszta Utat akkor jársz, ha Önmagad pillanatnyi állapotához hűen, a Szíved szavát követve haladsz, előre. Meg kell élned mindazt, amire fejlődésed igényt tart: máskülönben megviselne a zuhanás.
Nem kell, hogy Igennel válaszolj. Akkor sem, ha kérlek rá.
Ez az én sorsom. Az meg a Tiéd.
Egyfelé tartunk - igaz. De a Te bölcsességed is ér annyit, mint az enyém.
Itt tartunk - mögöttünk a múltunk. Liheg, csahol, ármánykodik, hogy visszafogadjuk.
A tapasztalatainkban különbözünk. Van, amit már Te tudsz - és én nem. És vannak nekem is megéléseim, amelyek Téged még nem értek utol. Ez így van rendjén. Azért találkoz(t)unk, hogy tanítsuk egymást.
Szépnek látlak, Öröknek. A Szeretetem már erről is szól: drukkolok, hogy élet-próbáid nyomán fény gyúljon a Szívedben.
Majd találkozunk egy következő állomáson, és akkor elmeséled, hogy is volt...


 Emlékszem rád.
Lelked lenyomatait magamban őrzöm, időtlen idők óta. Közünk van egymáshoz, akkor is, ha néha nem ismerjük fel.
Egyek vagyunk.

~ Cs. Szabó Virág ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése