2018. március 28., szerda

Nem mondok le Rólad…

Mert az életéről nem mond le az ember. És Te az Életem vagy. Nappalom és éjszakám, boldogságom és fájdalmam, nevetésem és könnyem. Minden Te vagy. Mindened a mindenem. Kell a kezed a kezemben, szemed a szememben, ajkad az ajkamon, tested a testemen. Mindened kell. Te kellesz Kincsem. Elmondhatatlanul. 

Lemondhatatlanul.

~ Csitáry-Hock Tamás ~

2018. március 23., péntek

Elengedés - kulcs a boldogsághoz!

Talán a Te életedbe is megjelent egy olyan ember, aki megváltoztatott mindent. Jött, és általa más emberré váltál. Bár meggyőződésem, hogy talán pont ekkor találtál Önmagadra. A szívcsakra feléledt, és boldogság érzése költözött minden sejtedbe. Ha ezzel a csodával együtt megjelenik Benned a félelem érzése attól, hogy mi van ha elveszíted, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy így is lesz. Nem azért, mert a sors kegyetlen. Nem is azért, mert egy brutális szenvedős sorsot írtál meg magadnak. 
Mindez azért van, mert amitől félünk, még nem értettük meg. Ha félünk az elengedéstől, akkor ad az élet olyan helyzeteket, melyben megtanulhatod az elengedést. Ezeket a nehéz leckéket mindig a lélektársak tanítják nekünk. Nyilván csak az képes rá, akihez lélekben kötődünk. 
Akihez semmi nem fűz, azt nem kell megtanulni elengedni. 
Az elengedés nem azt jelenti, hogy többé nem lesz vele kapcsolatom. Nem azt jelenti, hogy megszűnik az érzés a szívemben. Nem azt jelenti, hogy semleges lesz számomra. 
Elengedni a függéseket kell. Elfogadni, hogy szeretni fogom őt, bármi is történik, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy csak vele lehetek boldog. Hiszen ez nem így van. 
Bízni kell a sorsban és a felsőbb tudatosságodban. Hinned kell abban, hogy minden esemény a javadat szolgálja, és amikor itt lesz az ideje, kiteljesedett szerelemben fogsz élni. 
Ezt a hitet megszerezni nekem több évembe került. De megérte. 
Rengeteg idő kellett ahhoz, hogy elhiggyem, jár nekem a boldogság. Ki kellett irtanom az összes örökölt családmintát. 
S amikor már eléggé megtaposott az élet, akkor azt mondtam, hogy elég volt! Mostantól semmihez nem ragaszkodom, én bízom az isteni gondviselésben, történjen az, aminek történnie kell. Nem akarom irányítani a sorsot. Én nem szólhatok bele más emberek szabad akaratába, nem erőszakolhatom a szeretetem senkire. 
És láss csodát, órák múlva megérkezett az életembe a párom. Nem azok az emberek, akikhez előtte ragaszkodtam, hanem az IGAZI! 
Rá kellett jönnöm, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy a sors nem engedte, hogy együtt legyek velük. Méltó vagyok egy igazán jó életre, valódi szeretetre. Nem csak a kizsákmányolásra. 
Persze ezt eleinte nem láttam. Ragaszkodtam az érzéshez a szívemben. Aztán megértettem, hogy amint elkezdett gyógyulni a lelkem, és megnyíltam, meg mertem engedni az érzéseket. De nem mindenki életre szóló társ, aki lángot gyújt bennünk. 
Én boldog vagyok, hogy mertem tovább lépni az áldozatszerepből, és elhittem, hogy nem csak plátói vagy hétvégi szerelem jár nekem. Mindig tudtam, hogy létezik valaki, aki nekem tökéletes lesz. És nem illúzió, valóban így van. Semmit nem változtatnék rajta. 
 És hidd el, amíg vannak a másiknak körülményei, amik rombolják az önbecsülésedet, akkor nem alkalmas az idő arra, hogy együtt legyetek. Talán pont azt akarja a sors, hogy végre kiállj magadért. Ne elégedj meg! Ne állítsd meg az életed senki miatt. 
Engedd el, aki rabságban tartja a szíved! 
Ha dolgotok van, akkor úgyis egymásra találtok. Ha nincs, akkor esélyt adsz arra, hogy megérkezzen az Igazi! ❤️😇

~ Mohácsi Viktória ~

2018. március 21., szerda

A lelked tudja, merre kell menned!

"Kísérőt könnyű találni. Aki elmegy veled néhány méterig, majd lefordul a sarkon. Ideig óráig beszélgettek, majd elköszöntök, s ki-ki megy a dolgára. De útitársat nehéz. Aki akkor is veled tart, ha esik, ha tűz a nap. Ha a jég veri, még akkor is. Csak csendesen lépdel melletted, és nem számít neki, hogy mi jön, ő nem fog letérni, csak mert lát egy menedéket, de még akkor sem, ha kövek potyognának az égből. Nem áll meg, mert te sem állsz meg. Képes lenne bármeddig menni, mert felismerte, hogy a Te utad, az Ő útja is. Rájött, hogy nélküled már sehova sem menne, egyik út sem lenne olyan kecsegtető, ha Te nem arra mennél. Persze várod, hogy majd elfárad, és letér az útról, vagy megáll, mert rájön, túl fárasztó veled tartani. De ez nem fog megtörténni, hiszen Ő már eltökélte, hogy bármilyen hosszú is lesz, akárhány buktató, vagy hegy áll még előttetek, veled fog tartani, sőt, fogja közben a kezed, és nem engedni, hogy eless. Hiszem, hogy mindenkinek van egy útitársa. Csak nem szabad megállni. Majd beér. Vagy ott áll a következő mérföldkőnél, várva, hogy Te érd be. A lelked tudja merre kell menned. Azt kövesd.” 

~ Agárdi Zsóka ~

2018. március 20., kedd

Nagy különbség van aközött...

Nagy különbség van aközött, hogy valaki vágyik Rád, és aközött, hogy beilleszt az életébe. 

Hogy szép szavakkal kábít, vagy cselekedetei megegyeznek tetteivel. Nem mindegy, hogy szeretnek Téged, vagy nem bírnak élni Nélküled. 

Nagy a különbség aközött, hogy valaki szépnek lát, és aközött, hogy szépnek érzi az életet Melletted.
Hogy mindent megadna Neked, vagy mindent megtesz azért, hogy megőrizzen. 
Nem mindegy, hogy kitart az elképzelése mellett, vagy hűséges az érzéseihez. 

Nagy a különbség aközött, hogy valaki Veled akar lenni, vagy a sorsa társának akar. 
Hogy megossza Veled gondolatait, vagyonát, vagy megossza Veled a lelkét. 
Nem mindegy, hogy együtt a legjobbak vagytok mindenki számára, vagy igazán önmagatok vagytok egymás mellett.

~ Mohácsi Viktória ~

2018. március 19., hétfő

Vágyódás...

,,Az ember alapvetően visszavágyódik arra a helyre, ahol egykor boldog volt. Megesik, hogy a legboldogabb énünk csak egy megkopott fényképről tekint vissza ránk. Végtelen körforgás, melyben folyton az utunk végét hajkurásszuk. Az idő csak múlik, szép lassan, észrevétlenül, mígnem egy nap azon kapod magadat, hogy még mindig várakozol, de már magad sem tudod, hogy mire. Minden ott van a szemed előtt. A csoda nem az út végén vár rád, hanem az úton. Ha megismersz valakit, tudd, hogy az egy ajándék. Lehetőség, hogy megváltoztassa az életedet és ezáltal te is az övét. A csoda az apró részletekben rejlik, benned, hogy hogyan fogod fel az életet. Mint egy robot, teszed, amit tenned kell vagy úgy, mint egy múlandó dolgot és kihozod belőle a legjobbat.”

2018. március 7., szerda

Mit akarok tőled?

Mit akarok tőled…? Szeretetet, figyelmet? Simogatást? Törődést? Ó, igen. Sok mindent akarhatnék. De semmit nem akarok. Tőled semmit. Az égvilágon semmit. Mert én nem TŐLED… hanem VELED akarok. Mindent.

~ Csitáry-Hock Tamás ~

2018. március 3., szombat

Hogyan ismerd fel életed szerelmét?

Egyszer régen, már jóval születésed előtt kiválasztottad Őt. Kiválasztottad őt, aki mellett az éjszakák rövidnek tűnnek, hiszen annyi mondani valótok van egymás számára… Az a lélek, akinek lelke összekapcsolódik a tiéddel, aki törődik veled, aki miatt hinni fogsz önmagadban, és aki, akkor is hisz benned, amikor te nem. Aki elmondja, hogy mennyire fontos vagy neki és a világnak is. 

Hogyan ismerheted fel? 

Felismered a lelke ragyogása alapján és, ahogyan a szeme felcsillan, amikor találkozik veled; szoros, biztonságot nyújtó öleléséből, mely mindig szorosan tart. Az első találkozás után, semmi sem lesz többé fekete vagy fehér a világon. Ellenkezőleg, teljesen új színben fogsz látni mindent, édesebbek lesznek a hangok és a szavak egyaránt. Annyira szükséged lesz rá, mint az éltető levegőre. A távolléte fájdalmat fog okozni, soha nem tudsz majd hozzászokni. Ezért nem érdemes nélküle felépíteni az életedet. Nélküle az élet ugyanis olyan, mint egy kártyavár, amely mindig veszélybe van, egy szellő bármikor lerombolhatja. Vajon el tudnád képzelni nélküle az életedet, az utadat, anélkül, hogy ölelése és mosolya beragyogja a napodat? 

Mit kell tenni, hogy rád találjon? 

A válasz egyszerű: semmit! Ha a sors neked szánt valakit, akkor a szeretet, olyan erős lesz, hogy elhomályosítja az elmédet. Semminek sem lesz értelme nélküle. Az elméd lesz, a legnagyobb kínzód, míg a szíved a legszebb dallamokat játssza. A lelked reszketni fog az első találkozásnál… és mi több, minden alkalommal ugyanaz lesz, még 20 vagy 30 év elteltével is. Felismered őt a szeretet által, mert virágzik az ő jelenlétében. Szeretve érzed magad, még, ha nem is mutatja ki. Mindössze annyit kell tenned, hogy emlékezz arra: megérdemled a szerelmet. Azt a szerelmet, amely erődöket épít… városokat emel az égig. Azt a fajta szeretetet, amely nem ismer határokat, amely a világot tökéletessé teszi. 

Ne érd be kevesebbel! 

Ne figyelj azokra, akik azt mondják: ez úgyis el fog múlni, meglátod. Hagyd figyelmen kívül a pletykát és az irigységet. Engedd el azt az érzést, hogy nem vagy elég jó neki. Engedj el minden kétséget. Ne feledd, már a születésed előtt kiválasztottad őt, sőt, eleve elrendeltetett egymásnak a kapcsolatotok. Egyfajta alkut kötöttél, egymásnak rendeltettetek… Megegyeztetek, mielőtt lejöttetek volna Földre… együtt kell leélnetek az életeteket. Ez az a szerelem, amiért érdemes élni és lélegezni. Soha ne add fel… vár rád valaki, csak ki kell tartanod!