2018. április 20., péntek

Még nem jött el a mi időnk...

Van, amikor valaki "berobban" az életünkbe, és érezzük, valami örökre megváltozott bennünk. Átértékeljük az életet, más dolgok lesznek fontosak, mint eddig. Ugyanakkor érezzük, hogy még nem jött el a mi időnk. Csupán érintettük egymást a létezésben, erőt és energiát adva egymásnak a folytatáshoz. 
Az, hogy lelkeink találkoztak, s hogy egymásnak EGYetlenek vagyunk, az Univerzum jelei megerősítették. Amennyire vágyunk az összeolvadásra, sérüléseink olyannyira taszítják egymást a fizikai valóságban. 
S hogy mégis miért kereszteztük egymás sorsát? Hogy tudjuk, ne csak érezzük, tisztulásunk megteremti köztünk a földi mennyországot. Hogy biztosak lehessünk benne, hogy megéri a sok szenvedés. Hogy reményt kapjunk, lelkünk megerősödjön, és felgyorsuljon a tudatosodás folyamata. Hogy megérezzük, kik vagyunk valójában, és mi a feladatunk a létezésben. 
Megmutatták nekünk önmagunkat a másik szemében (lelkében) egy tükrön át, segít szembesülni árnyoldalunkkal, mely megszelídítésre vár. A paradoxon mégis az, hogy rajta keresztül megérezzük angyali mivoltunkat, tiszta lelkünket, a feltétel nélküliséget és az örök szeretet. Megtestesülésünk csúcspontja, amikor a két megtisztult lélek a Földön is egyesül. 
Ő a MINDEN, Ő az egység, Ő Én VAGYOK! 

~ Mohácsi Viktória ~
(http://elozoeletek.blogspot.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése