2018. május 31., csütörtök

Amikor hosszan néz a szemembe…

Amikor hosszan néz a szemembe… s én elmerülök a tekintetében. Annyira szeretném elmondani neki, mit érzek. De tudom, hogy nincs rá szó. 
- Azt mondani, szeretlek? 
Kevés. Vagy túl sok. Más. 
Honnan tudjam, neki mit jelent az, hogy “szeretlek”? 
Szerelmet jelent vagy szeretetet, vágyat vagy ragaszkodást, hűséget vagy pillanatnyi fellángolást?

Különös játéka ez a szavaknak, az elmének és az érzéseinknek. Nem tudhatom, ő mit ért abból, ha azt mondom, szeretlek. Hisz szeretem a barátaimat is, az állatokat, a szüleimet, a jó zenét… a telet, sőt, még a habos kakaót is szeretem. 
- Akkor hogyan mondjam Neked is azt, hogy szeretlek? 

Inkább csak azt akarom, nyisd ki a szíved és olvadj bele úgy a tekintetembe, hogy szavak nélkül is megértsd a kimondhatatlant. 

Akarom, hogy szavak nélkül is tudd és érezd, mennyire szeretlek. 

~ Siklós Katalin ~

2018. május 30., szerda

Létezik az igazi társ...

"Tudod létezik az igazi társ, aki bármire képes érted. 
Ha kell hegyeket mozgat meg, világokat utazik át. Nem törődik azzal mi lesz vele, milyen sebeket hordoz az utazás számára. 
Minden egyes akadályt melyet elé tesz az élet, leküzdi. Igen képes bármire, csakis azért az egyért aki Te vagy. Tudod pontosan Te teszed Legyőzhetetlenné. 
Ő az aki, amikor a szemedbe néz annyit mond; 
Megérkeztem! 
Létezik ilyen, Neked csak hinni kell benne. 
És amikor ott van, már nem megy mellőled. 
Ő az aki marad." 

~ Flor Florida ~

2018. május 23., szerda

A valódi vágy...

"A valódi vágy, a magyarázhatatlan, lélekmélyből származó érzelmek jelzik karmikus feladatainkat, amiket mi tettünk oda, magunknak. Érezni annyit tesz, mint lehetőséget kaphatni a fejlődésre. Az érzelmek jelentik az életben levést, ők jelzik, hogy még nem futott le a meccs, még nem írt le bennünket a kozmikus zsűri. Az érzelmek adják a lehetőséget a megváltásra. A fájdalom is, a vágyódás is, a harag is, a szerelem is. Főként a szerelem." 

~ Burger Anikó - Lilith Cadmon ~

2018. május 16., szerda

Egyszer régen...

"Egyszer régen megbeszéltük, hogy találkozunk. Egyszer régen egy magasabb világban megbeszéltük, hogy megtaláljuk egymást. Jeleket raktunk egymás életébe, hogy felismerjük egymást. Ilyen jelek a mosolyod, a szemed csillogása, a kacagásod, egy érintés vagy egy szó, ami elindítja Benned, hogy felébredj rám és megtaláljuk egymást. .... Ez is karmikus kötelék, hiszen találkoztunk már sokszor... amikor is nem tudott a két Fél Egésszé válni valamiért ....Ennek igazán most van itt az ideje, ezért mindenképpen különleges időszak... a Társak felismerték EGYmást...ez A " hazaérkezés " érzése ... Türelem, akiket Odafent egymásnak rendeltek, egymásra fognak találni. De ahhoz egyforma rezgés szükséges... akinek pedig megemelkedett a rezgése és előrébb jár, már nem tud visszafordulni, halad az Útján, de a kezét nyújthatja a Másiknak. Mert Ők mindig csak előre tudnak menni kéz a kézben és akkor újra lehet kapcsolódásuk... A nő a szerelemben életének mámorrá- teljesülését keresi; a férfi a szerelemben a mámor zárt, folyton fokozódó egészét keresi. Ez a kapcsolat Ajándék, bármi is legyen a vége... A bőrödet sok minden melegítheti, de a lelket csak egyvalami . Egy másik lélek. A másik. És amikor lelked megtalálja párját, akkor bújik hozzá, reggeltől estig, estétől reggelig. És melegíti. Akkor is, amikor bőrödön a hideg szél fut végig. És ennél kellemesebb meleg nem létezik. Az Ő lelke. Hiszen azt a két embert, akiket magasabb erők kötnek össze, semmi nem választhatja el egymástól életük végéig, és még azon is túl..."

2018. május 15., kedd

Hiszem, hogy oka van annak, hogy az életem része voltál…

El kellett telnie egy kis időnek, mire megfelelő távolságból tudtam nézni a dolgokat. Mire eljutottam odáig, hogy átláttam a fájdalom fátylán és rájöttem: a dolgok okkal történnek. 
Jó időbe telt mire rájöttem, hogy a fájdalom is csak ahhoz kell, hogy még közelebb kerüljek magamhoz, és ahhoz, ami boldoggá tesz. Persze, ezt azonnal nem látja az ember, és csak közben jön rá, hogy a folyamat része. 
Mert számtalan módon lehetünk boldogok, de, hogy hogyan, arra magunknak kell rájönnünk. Okkal kerültem össze veled. Szükségünk volt egymásra, hogy megtapasztaljuk, nem egymást keressük. Hovatovább, más típust keresünk. Hogy ez miért olyan fontos? Mert többet nem követem el ezt a hibát. 
De arra is miattad jöttem rá: azért mert valaki fájdalmat okoz neked, még nem muszáj gyűlölnöd őt. Nem kell utáljalak amiatt, hogy nem tudod viszonozni az érzéseimet. Ma már hálás vagyok neked, mert nélküled nem láttam volna meg, hogy mennyire más is tudok lenni. 
Ebbe a “másba” szerettél bele, aki egy kicsit én voltam, de igazából mégsem. Millió félék vagyunk, és ennek a tudatnak ma már tudok örülni. 
Ami pedig téged illet, remélem ma már tudod, hogy nem számít mennyire össze vagy törve, valaki akkor is képes téged szeretni, amikor egyáltalán nem is reméled. 
Úgy hiszem, hogy én azért érkeztem az életedbe, hogy megértsd, nem számít mennyire sérülékeny vagy, azért még szerethetnek az emberek. Hiszen én is szerettelek. Bár te vagy az egyetlen, aki meg tud téged javítani tudd, hogy igenis megérdemled a szeretetet! 
Mindenki megérdemli. Ne félj beengedni másokat, ne félj közel engedni másokat, mert szerethető vagy! 
Hosszú időn át szerettem volna, hogy működjön. Hogy szeressük egymást, hogy legyen MI. 
Aztán rájöttem, hogy a rossz dolgokat kértem. 
 Ma már azt szeretném, hogy találj megnyugvást, és képes legyél talpra állni. Tudd, hogy egy jóval távolabbi sarokból, de itt vagyok, veled vagyok. 
Mindig itt leszek, mert nem tudlak, és nem is akarlak gyűlölni téged. Hiszem, hogy ezért érkeztünk egymás életébe. 
Hogy megtanuljuk, minden okkal történik. 
Mindenki okkal érkezik hozzánk. Csak észre kell venni.

(forrás: http://goodstuff.hu/2018/01/29/hiszem-hogy-oka-van-annak-hogy-az-eletem-resze-voltal/)

2018. május 14., hétfő

Megszólítottál…

"Pedig nem is tudtad. Nem is sejtetted. Nem is akartad. Nem is gondoltál rá. És mégis. Megszólítottál. De nem szavaiddal. Szemeiddel. Azok szóltak hozzám. Elmondták azt, hogy milyen szép a lelked, mennyire gazdag, hogy igazi Kincs vagy. Igen. Lelked szólt hozzám szemeidben, lelked hívott, lelked szólított. Hogy megszólítsalak. Szavaimmal." 

 ~ Csitáry-Hock Tamás ~

2018. május 8., kedd

Összekötve...

"... Nem kell, hogy átöleljen, összegabalyodtunk mi már régen. Talán nem is akkor, amikor találkoztunk, talán ez már elkezdődött valahol a csillagokban, réges-régen. Összekötve. Kibogozhatatlanul, láthatatlanul, de bármilyen távol is járjunk, a szívünkben közel vagyunk. Mint két ellentétes pólus, egymást megszállottan vonzzuk, megszállottan taszítjuk, minden, amit tudunk, csupán az, hogy akarjuk. Olykor csendben ülünk, mintha életünk külön-külön folyna, idegen szemnek, mintha két idegen volna. De amikor elmegy mellettem, a hajamat önkéntelenül is megérinti. Ha nem is figyel rám, létezésem minden idegszálával érzékeli, én pedig csak remélhetem, hogy válasz mosolyom elmeséli azt, ami elmesélhetetlen. Hogy olykor az együtt jelenti számomra a lélegzetet."

~ Manna OWell ~

2018. május 7., hétfő

Egy ölelés...

"Egy ölelés sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk."