2018. május 8., kedd

Összekötve...

"... Nem kell, hogy átöleljen, összegabalyodtunk mi már régen. Talán nem is akkor, amikor találkoztunk, talán ez már elkezdődött valahol a csillagokban, réges-régen. Összekötve. Kibogozhatatlanul, láthatatlanul, de bármilyen távol is járjunk, a szívünkben közel vagyunk. Mint két ellentétes pólus, egymást megszállottan vonzzuk, megszállottan taszítjuk, minden, amit tudunk, csupán az, hogy akarjuk. Olykor csendben ülünk, mintha életünk külön-külön folyna, idegen szemnek, mintha két idegen volna. De amikor elmegy mellettem, a hajamat önkéntelenül is megérinti. Ha nem is figyel rám, létezésem minden idegszálával érzékeli, én pedig csak remélhetem, hogy válasz mosolyom elmeséli azt, ami elmesélhetetlen. Hogy olykor az együtt jelenti számomra a lélegzetet."

~ Manna OWell ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése